Emberemlékezet

Ha a németek fenyegették a magyar függetlenséget, akkor ellenük, ha a szovjetek, akkor ellenük léptek fel a Magyar Közösség tagjai. A laza szerveződésben nem nézték ki jobb-, ki baloldali. A nemzet iránti elköteleződés volt fontos. Követendő jó példa a XX. század közepéről.

Ugyanazona napon győzte le a magyar válogatott a Wembley stadionban az angolok csapatát, amikor hazatértek a gulágról az első magyar rabcsoport. A rádióközvetítést már hallhatták az első magyar vasútállomáson, ahol megállt a vonat. De ez nem hozta meg nekik a szabadulást: a koncepciós pereken nyugvó szovjet büntetés után a magyar büntetés következett a kommunista logika szerint.

A salgótarjáni fiatalembert szülei hazahívták 1956 október végén a veszélyes Budapestről, hogy a biztonságos otthonban vészelje át a veszélyes időket. De nem számoltak Kádár, Münnich és Marosán terveivel….

Arra a politikai terrorra, amelyet a Tanácsköztársaság idején vezettek be Magyarországon a kommunisták, nem volt felkészülve az ország. De a magyar jogrend sem volt felkészülve a kommün bukása után a büntetésekre. Egyszerűen nem voltak jogszabályok az ilyen működésre, mert előtte annyira elképzelhetetlennek tűnt az állam terrorja.

A második világháborúból is szerettünk volna kimaradni. Nem sikerült. Az utolsó esély arra, hogy a háború ne dúlja végig az országot s netán megmaradjon valami a hazatért területekből, az 1944 őszi kiugrás volt. Ennek előkészítésére komoly hazafiak vállalkoztak a kormány és a kormányzó stábjában.