Emberemlékezet

A zsarnokságnak különböző arcai vannak. A kommunista zsarnokságnak volt arca Magyarországon Rákosi Mátyás, aztán az arc Kádár Jánosére cserélődött, de a lényeg ugyanaz maradt: a párt uralma a társadalom fölött.

A kommunista gondolkodás nem tűri az autonómiát. Márpedig aki 1945 környékén földet művelt, nem vagy csak kevéssé függött az államtól. Így ezek az önálló és nyakas parasztemberek törvényszerűen lettek a kommunista hatalom célpontjai. Nagyipari rendszerekbe akarták szervezni a mezőgazdaságot, hogy a parasztság is függő munkáslétbe kényszerüljön – akár a saját földjén is. Ennek volt egyik eszköze a beszolgáltatás, a begyűjtés.

A Szent Korona többször volt külföldön, de legmesszebbre 1945 után került, amikor először Németországban majd az Egyesült Államokban őrizték. 1978-as hazatérését az amerikaiak feltételekhez kötötték, például ahhoz, hogy az 1956-os megtorlást jelképező Kádár János ne legyen ott az átadáson. De a Szent Korona végül hazajött, s elkezdett „dolgozni”…

Életutak rejtélyei. Miként lesznek 1945 után szabósegédekből vagy kovácsinasokból néhány év alatt magas rangú katonai vezetők a kommunista rendszer kegyeltjei? S miként lehet az, hogy még 15 évvel az 1956-os alapokra hivatkozó rendszerváltoztatás után, 2005-ben is kaptak kitüntetéseket az 1956-os forradalom leverésében részt vevő pufajkások egyes parancsnokai? Életrajzok nagyításban.

Lehetséges-e negyven év tagadás, hallgatás, csönd és elnyomás után a múlt feltárása? Ezzel a kérdéssel szembesültek azok, akik a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején szerették volna feltárni a délszláv háború előtti utolsó nagy európai népirtás, az 1944-45-ös délvidéki események valós történetét. 20 és 40 ezer közé teszik a meggyilkolt magyarok számát, s ezzel együtt közel százezres lélekszám veszteség érte ekkor a délvidéki magyarságot.